HegyvidékiHÁZAK.hu

+36-70/ 311-7277 info@hegyvidekihazak.hu

Mátra - Élménybeszámolók

Szurdokpüspöki, régi-új emlékek

A felnőtt énünk kialakulásában hatalmas szerepe van annak, hogy mit és hogyan élünk át (meg) gyermekkorban. Szerintem pontosan ezért iszonyatosan fontos, hogy milyen valós élményeket szerzünk, majd adunk tovább. 

Azt gondolom, szerencsés ember vagyok, hogy gyermekként megélhettem, láthattam milyen az igazi, régi falusi élet. Az a falusi élet, aminek a darabjait ma már retroként árulják. Pedig nem is volt olyan régen...

A vasárnapokat általában Csabacsűdön töltöttük anyukám apukájánál, és az ő időskori feleségénél. A mai napig fel tudom idézni magamban, hogy milyen volt ott lenni. Sokszor képzeletben végigmegyek újra és újra az akkor hatalmasnak tűnő házban, az udvarban. Látom a sparhelten a fazekat, amiben Jutka néni főzte életem legjobb húsleveseit (természetesen saját, házi csirkéből). Talán még az ízét is érzem a kamrában készült zsíros kenyérnek, amire a vastagkolbászt tettük. Anyukám mindig kiakadt, hogyan tudunk ilyet, és ennyit enni. :-)

Szerettünk itt lenni. Nyaranta ki volt téve az udvar közepére egy teknő, amiben akkor pancsolhattunk (szigorúan ebéd után), ha a nap felmelegítette a benne lévő vizet. Imádtuk. Levelestől, bogarastól, mindenestől...

Arni (a kisfiunk) nem is gondolta (és talán mi sem), hogy valaha az ő életébe is eljön majd a pillanat, amikor nem egy fürdőkádban, vagy tusolóban fog fürdeni. És nem is egy jakuzziban. :-)  

Szurdokpüspökiben, fent a hegy tetején több ház is van, ami apósom keze nyomát őrzi. Kőműves volt, nem is akármilyen. Ide, az egyik házba jártunk fel, évekig.

Csend, nyugalom, természet.

Sokaknak fura lehet, hogy nincs víz a csapban, a gáz a palackból jön (hacsak ki nem fogy), hidegebb időben kandallóval fűtünk, és a WC sincs bent a házban. 

Természetesen így is lehet élni. A vizet lentről a faluból, ballonokban hoztuk fel a hegyre. Amikor mosogatni, vagy fürödni készültünk, már jóval hamarabb feltettük a vizet a tűzhelyre melegedni.
Mivel köztudott, hogy a gyerekek nagyon szeretnek pancsolni, ezért itt még a mosogatás is gyorsabban ment, mint otthon. Volt segítségem.

Első este, amikor a mosakodás ideje elérkezett, a mi gyermekünk ártatlanul  csak annyit kérdezett: "hol fogunk fürdeni?" Én izgalommal teli arccal (hogy mit fog hozzá szólni), félve ugyan, de kimondtam: lavórban, kint a ház előtt.

A szabad ég alatt... LAVÓRBAN...

Először csak nézte a vizet... Láttam, nem nagyon tud mit kezdeni vele...Föléhajoltam az én mosakodótálamnak, és bölcsen megmutattam, hogyan is kell ezt csinálni. 

Leírhatatlan az érzés, amikor eggyé válsz a természettel. 

A kisfiam nagyapja sajnos már nem él, de mégis tudott adni egy élményt az unokájának!

Köszönjük Tatuka!

 


 

 

 

 

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ.
A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Engedélyezem